Elzárt emlékek...

A rossz...az a sok rosz mely történt velem
Napokon át,pár perc alatt elfeledtem...
Visszagondolván fáj...de nem számít már.
Mindent ami rossz volt magamba zártam.
Innentől kezdve nem szolok hát rola
Én tudom..és hallgatok csendben.


Azt érzem az üresség mely belül tátong,
Megtölti valami...valami furcsa érzés
Mely elmulasztja a fájdalmat.
De nem,ez már nem az a fájdalom ami ugy bántott
Ez az a fájdalom amelyet azért érzek mert messze vagy tőlem...

"A múltat nem lehet megváltoztatni, de tanulni lehet belőle."

"Az Ember mindig bízik, hogy ennél
rosszabb már biztos nem lehet,
és csak aztán jön rá, hogy az első oldalon tart egy végtelen könyvben..."




Várok arra a percre mikor őszintén mondod majd nekem hogy:.......!

Annak aki mellettem volt amikor mindenki más elhagyott...

Az idő szalad...oly gyorsan halad
Még soknak tűnik mikor vele maradsz.
Elmenni távol tőle fájdalmas kín szenvedés
Mégis hogy tudod valahol rádis gondolhat,
Nyugtat és életet sugall feléd
Várod hogy lásd érezhesd hallgasd
Várod hogy vele lehess és csak annyit mondhass:
Maradj még...
Még sem mondhatod hisz neked kell menned,
A fájdalom mi elmúl ujra mint egy nyaklánc kerül nyakadra
És te leszakítanád és odaadnád neki hogy egy percig érezze azt,
Amit érzel ott belül ...
De nem teheted
Csak szavakba öntheted,hogy borzalmasan fáj ha nem lehet melletted!

Ismerlek és tudd hogy számíthatsz rám,hisz a barátságunk számomra mindennél fontosabb!

"Válasz nélkül?Önmagad nélkül?"

Néha elgondolkodok orákon át miért van ez így...
Leülök és a darabokra tört szivemet ragasztanám össze
De ekkor rájövök hogy a legaprobb részeit nálad hagytam,
A zsebedve csuztatva várva arra hogy
Eltedd az üvegszekrénybe és néha rátekints mint egy dolog tőlem.
Vagy fogd és szord ki az ablakon mond hogy viszlát...
Majd zárd az ablakot...ne hagyd résnyire sem
Mert a szél visszafujhatja és aprobb darabokra törheti...

Nem tudom néha mit miért teszek.
Ne kérdezd csak annyit mondhatok hogy
Ilyenkor nem rád harakszok...inkább magamat tenném háttérbe!

"A boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat,legfeljebb perc,a többi csak a rá való emlékezés."

Üres tekintet...
Telítetlen szavak.
Azt az érzést amit most érzek,legszivesebben a kukába vágnám
Hátha megszabadulok...de tudom hogy valaki utánam szaladna
És a kezembe nyomva annyit mondana:ez hozzád tartozik!

"A fájdalom enyhül majd csak bírd kivárni"
Mindenkitől ezt hallva,
Erősebb az érzés mint valaha,
Ekkor az emlék jut eszembe mely mosolyt csal arcomra
Magam előtt látom az érzéseket
A fájdalmat a boldogsággal egybekötve
De ez csak pármásodperc csupán
A boldogság elillan a fájdalom itt marad.