Értem.

Azt akarom hogy végre tegyél.
Sziveddel felém lépj.
"Kérdés hogy átérzed-e?"
Érzésekben gazdagan gondold meg
Mennyit ér neked.
"Kérdés hogy átérzed-e?"



Hogyan írjam,hogy ne váljak közténnyé...
Sok van de mégis kevés.
Nem az számít hogy kívülről milyen,
Hanem hogy belülről tökéletes.
Persze hazudnék ha azt állítanám hogy nem fontos
Mert részben az,de már tudom hogy mégsem a minden.
Én ugyanazt érzem háromfelé...
Nem tudom mi ez és mégis jo.
Az a hiány érzet,és az amikor boldog vagy hogy érdekled.
Talán nem mondok tul reális dolgot,
Bár mással nem magyarázhato.
Itt erősebb,
Ott gyengébb mégis érzékelem...
Fellángolás?
Annál ez több...talán mégse.
Kell-e valaki?
Na ezt mégcsak megmagyaráznisem tudnám.
Rossz egyedül de mégis valahol olyan szabad.
Önzőség lenne azt mondani hogy olyanra lenne szükségem,
Aki mikor kell velem van, és ha nem akarom eltűnik...
Kezdjem ujra és ujra az egészet?
Nem.
Akkor inkább egyedül maradok...
Deén ottvagyok ahol kell!




"Szabad vagyok, mert tudom,
egyedül én vagyok erkölcsileg felelős mindenért,
amit teszek."

Történt.

Nem tudom hol is kezdjek ehez...ugyérzem kezdek élni,
és megprobálom kihasználni a nyár összespillanatát ami
igaz h nemsokára véget ér dehát egyszer mindennek vége szakad.
Érzem belül hogy az üresség helyét megtölti az az életkedv,
ami mostanába belém szorult,aminek örülhetek.
Ahogy megyek,csak gondolkodva amulton töprengek,
és aztán rájövök hogy minek hisz a java csak most jöhet.
Elméletben...
Avagy kitudja...akárhogyis dönt a sors helyettem,
megprobálom a jo oldalait nézni a dolgoknak,
nem a negatív érveket felsorolni mindegy egyes helyzetben.
Nehéz a dolgok súlya amiért felelősséggel tartozunk magunknak is,
és persze másoknak is,
dehát egyszer élsz ne hagyj ki lehetőségeket hisz utána megbánhatod.
Persze ez csak egyoldalu,hisz jobb ha kétszer is végiggondolsz valamit,
amit megteszel,ne hogy rossz süljön kibelőle a végén.
Látnunk kell azért magunkban a tartást,
hisz ettől vagyunk azok,akik vagyunk.
Azt hiszem véglegesítenem kell néhány dolgot magamban,
mert csak ugyadhatok magamnak ujjabb esélyeket.
Teszem,tettem,megteszem.
Fogjuk rá.
Nem azért van ez így mert én igyakarom,
hanem azért mert igykell lennie.
Megtalálom a megoldásokat idővel,bár néha elkell a külső emberek segítsége.
A lényeg ebből az,hogyha ugygondolod változtatnod kell,
hát tedd meg mire vársz?
Más ugysem dönthet helyetted.
Én nem akartam...esküszöm nem akartam,
de mit tehetnék?
Nincs választás itt az a baj...véglegesnek mutatkozik.
Tudom hogy utál és hogy kétesélyt mulasztottam,
Mégsem akarom hogy ígylegyen.
Talán nem akarom,talán mégis.
Az érzéseim összevisszakavarognak bennem,nehéz leírni amit érzek.
Adok magamnak egykis időt az megoldhat mindent.
Annyi mindent leírnék,de nem tehetem meg.
Tudom hogy van aki megérti,és van aki nem.
Nincs gond.


"Hogy szeretett-e valakit,

Nem lehetett tudni.Nem mondta,nem mutatta,
Talán nem is élte...
Sohasem láttam a szívét.
Ha találkoztunk örült nekem,ha elmentem nem bánta.
A köszönése személytelenné vált,mintha egy idegentől búcsúzna,merő szokásbol.
Nem hiányoztam neki.
Hogy tegnap látott-e vagy hónapokkal ezelőtt,
Teljesen mindegy volt neki."

Még utoljára.

Elmondom most neked szebben,
Lezártam,elfeledtem mindent,
Boldog vagyok nélküled is,
Ha kell leírhatom ezerszer is.
Deminek tenném akkor csak bizonygatnám,
Én tudom és elhiszem,neked attol nem muszály,
Végeztem,többet nem írok rolad,
Talán ezen egy kicsit elgondolkodhatsz...




"Eggyáltalán nem gyűlöllek....sőt."