Nincs!

Megint.."én leszek az az árva lélek aki,egyedül marad mint a kisherceg"...

Amikor már valakiről elhiszed hogy ő más,
Ő tényleg más,
Ugyis rádöbbensz nincs a földön olyan,
Aki tényleg MÁS!






"A remények, akár szépek voltak, akár nem, ritkán váltak valóra az én világomban."

Várvavárt pillanat

Ha tehetném segítséget kérnéd tőled:Hozzád!
Miért kell ennyire megnehezítenie?
Ugy érzem teszek és teszek,de mintha észre se vennél.
Én probáltam...esküszöm probáltam.
Egyszerűen már másra sem tudok gondolni csak rád,
És hogy hol lehetsz mit csinálhatsz!
Cseppnyi érdeklődést mutatsz felém,
De talán az a csepp nem is csepp,
Avagy nincs is talán...
Nem tudom meddig bírom még így szótlanul,
És mikor tör rám az,hogy kijelentem mind azt ami fáj!

"Hibába estem mikor azt hittem,létezik egyetlen..."

Várlak

Eljött az idő hogy újra leírjam....
Egyszerűen már nem tudok mit kezdeni.
Mintha mindenki csak a rosszat akarná nekem!
Félek...
Borzasztó látni hogy a körülöttem lévő emberek,
Sorra megváltoznak és a régről maradt szép emlék,
Csupán a múlt.
Ami most van konkrétan eltaszít tőled
Csak ez jár az eszembe,hogy jutottunk ide el.
Arcomról a könny hullik mintha megkönnyebbülést adna,
De persze ez csak egy valótlanság
Mert semmi sem változik!

Amit tettem arra nincs mentség...
De nem bántam meg mert a tudat,hogy valaki szeretetet ad,
Erősebb volt mindennél.
Most meg csak várok valamire,
Talán arra,hogy üzenj,szólj,keress...
Bár minek áltatnám azt aminek nem sok az esélye?
Ami talán megnyugtat,hogyha dolgunk van még az életben,
Az nem marad el.
Ezt nem felejtem el: )í

"Holnap" - milyen gonosz fogalom! Mily sok reményt ígér az emberi fajnak, amiből aztán semmit nem vált be. Ha már hinni kell, akkor csakis a mai napnak szabad, csak a pillanatnak, nem pedig az ábrándoknak, hogy később ne kelljen keservesen sírni s megbánni!

Senki.

Kivétel?
Igen persze...
Nem tudom mitörténik körülöttem.
Mindenkit elveszítek.
De egy mondtat,
Egy be nem fejezett mondat...
Összetörte az szivemet...
Annyira fáj!
Elmondhatatlanul.
És egyedül maradtam.
Ugyérzem már nincs kiút ebből
Mindenkit megbántottam akit lehetett.
Végeztem!!!

"A nap amikor elvesztessz mindent az lesz a leghosszabb."

Mi történik?

Elvesztem....
Ez már biztossá vált.
Honapok és honapok telnek,
Rákell jöjjek hogy nincs más kiutam.
Eggyetlen választásom maradt ha azt akarom,
Hogy minden ugy alakuljon ahogy szeretném.
A körül vevők elleneznék?
Szétszedik...
Hajlik rá.
Ez itt a gond.

Vágybol átalakult érzelemmé vált valotlanság.

Annyira más ez az egész mégis pont ugyan az.
Telnek a napok oly gyorsan,észre sem veszem
Ésmár azt sem tudom mitörténik.
Kezdek félni...
Mit csináljak?
Megint az a rossz érzés megint ez a félelem...
Nem mondhatok igent,dehogy könyebbé tegyem,
Talán muszály.
Ismét valaki akit nem akarok megbántani!
Most szivesebben lennék más helyében,
Csak azért h elkerülhessem...
Viszont itt az idő
Pár orám maradt hogy eldöntsem,
Akarom én-e ezt az egészet.



"Amikor arra gondolsz hogy ez csak neked rossz,
Döbbenj rá hogy nem vagy egyedül."

Ahogygondolod.

Ha meglátnád amit én,
Teis így gondolnád.
Végképp nem tudom a helyes utat.
Érzem hogy jo,de olyan nehéz...
Kivárni az egészet míg minden könnyebb lesz?
Telik az idő elég lassan,mégis oly gyorsan
Szeretném mindent ami elmult ujra.
Amit nem mondok attol még létezik,
És él...bár kimondanám de akkor elveszítené azt,
Amiért értékes.


"Hogy állandóan boldog lehess, folyton változnod kell."