Igaz

Tudom már nem kell remélnem
Téged megkaptalak végleg vagyis remélem.
Hiába van ami volt vess véget.
Nélküled minden semmitsem érne.
Nem tudom miért néha fájdalmat érzek...
Ez az érzés mely mássá tesz engem,
De amit gondolok mond hogy rosszul teszem.
Szeretlek mert vagy nekem!



"Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre."

Rövid ideig rendben,hosszutávon elviselhetetlen.

Szivtelen délibáb érzéstelen teste gondolkodó.
Sorokbol már bőven kifogyó ember,
Fájdalomtol küszködve tehetetlen.
Mond csillag merre jársz?
Hová tűntél egymagad...
Egyedül oly bután.
Egyenesen semmit,kerülve elmondhat.
Máshogy írom talán nem érted,
De ki igazán szeret teljesen megérthet.
Nem tudok már várni.
Elég...elég.
Hiszen mások sem kapnak többet!
Kezem kötve van,már pedig elfelejtettem volna...


"Értsd meg már.Minden üzenetnél azt remélem bárcsak te lennél..."

Tudod.

Hűvös dallamok körülöttem szállnak és gondolkodok:miért?
miért épp így történt minden.Visszagondolok minden percre
válaszokat nem kapva tűnődök mindenen.
Hiányt érzek szívemben...
Érzelmek sora játszodik előttem,
mert megbánt az ki élvezte.
Huzodik szivem darabjaira kezem,mely
csak törve él tovább.
Várvavárt félelem ért közben.
Sorban írt szó,
olvasni tudo ember láthatja át.
Szavaim végesek,
sajnálat melyet adva merhetek,
felejsd el ki bánattal gyötört,
majd elmehet.

"Holnapot nem ismerőemlék mi lassan közhely,szánalmat nemkér akkor inkább temessétek földel."