Örök búcsú.

Ugyteszel mintha minden rendben lenne...
Hogy majd az idő mulásával a dolgok helyrejönnek.
Azt hiszed én mindent elhiszek?
Hogy másra kened a dolgokat az jobb neked?
Állítod hiányzok...mégsem keresel.
Nem én leszek az aki majd mindent elvisel.
A szívem és az eszem is mást mond,
De én mostmár az eszemre hallgatok.
Ezért hát most kimondom végre:
Emlékezetemből téged töröllek végleg.



"Nem vagyok már kislány.Kibírom ha kinevetsz,azt is ha már nem kellek,de hogy hülyének nézel...na azt nem viselem el."

"Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj."

Percről perce jövök rá hogy ennyi voltál nekem.
A gyűlölet a harag mely egyre csak nő,
És visszafoghatatlan.
Tévedtem...
Tudom mostmár mennyire átvágtál.
A szemembe hazudtál.
Hittem neked mikor azt mondtad "megváltoztam"
Hittem neked mikor azt mondtad "a legjobb barátom te vagy"
De mit is vártam...te ugyanolyan vagy mint régen,
Egy cseppet sem vagy külömb a többitől.
Pedig én tudom milyen vagy amikor szenvedsz,
Amikor senki más nem volt melletted...
Ez a felszínes barátság amit te igaznak hittél,
Itt és most ér majd véget.

Azt hiszem még annyit mondhatok,
A felejtés elég nehéz dolog
Én megteszem,már végeztem...

Számomra te többé már nem létezel...!


"Ne hidd hogy nélküled maradtam,
angyalok hű világa vesz körül."