Vágybol átalakult érzelemmé vált valotlanság.

Annyira más ez az egész mégis pont ugyan az.
Telnek a napok oly gyorsan,észre sem veszem
Ésmár azt sem tudom mitörténik.
Kezdek félni...
Mit csináljak?
Megint az a rossz érzés megint ez a félelem...
Nem mondhatok igent,dehogy könyebbé tegyem,
Talán muszály.
Ismét valaki akit nem akarok megbántani!
Most szivesebben lennék más helyében,
Csak azért h elkerülhessem...
Viszont itt az idő
Pár orám maradt hogy eldöntsem,
Akarom én-e ezt az egészet.



"Amikor arra gondolsz hogy ez csak neked rossz,
Döbbenj rá hogy nem vagy egyedül."