Eljött az idő hogy újra leírjam....
Egyszerűen már nem tudok mit kezdeni.
Mintha mindenki csak a rosszat akarná nekem!
Félek...
Borzasztó látni hogy a körülöttem lévő emberek,
Sorra megváltoznak és a régről maradt szép emlék,
Csupán a múlt.
Ami most van konkrétan eltaszít tőled
Csak ez jár az eszembe,hogy jutottunk ide el.
Arcomról a könny hullik mintha megkönnyebbülést adna,
De persze ez csak egy valótlanság
Mert semmi sem változik!
Amit tettem arra nincs mentség...
De nem bántam meg mert a tudat,hogy valaki szeretetet ad,
Erősebb volt mindennél.
Most meg csak várok valamire,
Talán arra,hogy üzenj,szólj,keress...
Bár minek áltatnám azt aminek nem sok az esélye?
Ami talán megnyugtat,hogyha dolgunk van még az életben,
Az nem marad el.
Ezt nem felejtem el: )í
"Holnap" - milyen gonosz fogalom! Mily sok reményt ígér az emberi fajnak, amiből aztán semmit nem vált be. Ha már hinni kell, akkor csakis a mai napnak szabad, csak a pillanatnak, nem pedig az ábrándoknak, hogy később ne kelljen keservesen sírni s megbánni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése