Néha elgondolkodok orákon át miért van ez így...
Leülök és a darabokra tört szivemet ragasztanám össze
De ekkor rájövök hogy a legaprobb részeit nálad hagytam,
A zsebedve csuztatva várva arra hogy
Eltedd az üvegszekrénybe és néha rátekints mint egy dolog tőlem.
Vagy fogd és szord ki az ablakon mond hogy viszlát...
Majd zárd az ablakot...ne hagyd résnyire sem
Mert a szél visszafujhatja és aprobb darabokra törheti...
Nem tudom néha mit miért teszek.
Ne kérdezd csak annyit mondhatok hogy
Ilyenkor nem rád harakszok...inkább magamat tenném háttérbe!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
erzem az erzest, mely faj neked. atelem az erzest ami faj neked. ugy erzem magam akar egy pantomimes aki mondana az erzeseit de nem teheti mert orok fogadalmat tett arra. azert irok mert egyedul neked beszelhetek errol.tudom megertesz es tudod jol forditva is igyvan.egyedul ulok tavol toled tavol toletek. tavolab mint gondolnad..tavolabb mint gondolnam. legszivesebben szarnyakat novesztelek es hazarepulnek. szornyu.. mindentol es mindenkitol' tavol..csak egy ejszaka egyetlen egy. megis honapoknak tunik. remelem tudod tevagy az egyetlen akinek errol beszelhetek(L)szeretlek mondhatnam ugyis 'orok baratom'
VálaszTörlés