Értem.

Azt akarom hogy végre tegyél.
Sziveddel felém lépj.
"Kérdés hogy átérzed-e?"
Érzésekben gazdagan gondold meg
Mennyit ér neked.
"Kérdés hogy átérzed-e?"



Hogyan írjam,hogy ne váljak közténnyé...
Sok van de mégis kevés.
Nem az számít hogy kívülről milyen,
Hanem hogy belülről tökéletes.
Persze hazudnék ha azt állítanám hogy nem fontos
Mert részben az,de már tudom hogy mégsem a minden.
Én ugyanazt érzem háromfelé...
Nem tudom mi ez és mégis jo.
Az a hiány érzet,és az amikor boldog vagy hogy érdekled.
Talán nem mondok tul reális dolgot,
Bár mással nem magyarázhato.
Itt erősebb,
Ott gyengébb mégis érzékelem...
Fellángolás?
Annál ez több...talán mégse.
Kell-e valaki?
Na ezt mégcsak megmagyaráznisem tudnám.
Rossz egyedül de mégis valahol olyan szabad.
Önzőség lenne azt mondani hogy olyanra lenne szükségem,
Aki mikor kell velem van, és ha nem akarom eltűnik...
Kezdjem ujra és ujra az egészet?
Nem.
Akkor inkább egyedül maradok...
Deén ottvagyok ahol kell!




"Szabad vagyok, mert tudom,
egyedül én vagyok erkölcsileg felelős mindenért,
amit teszek."