2010. július 17., szombat

Rövid ideig rendben,hosszutávon elviselhetetlen.

Szivtelen délibáb érzéstelen teste gondolkodó.
Sorokbol már bőven kifogyó ember,
Fájdalomtol küszködve tehetetlen.
Mond csillag merre jársz?
Hová tűntél egymagad...
Egyedül oly bután.
Egyenesen semmit,kerülve elmondhat.
Máshogy írom talán nem érted,
De ki igazán szeret teljesen megérthet.
Nem tudok már várni.
Elég...elég.
Hiszen mások sem kapnak többet!
Kezem kötve van,már pedig elfelejtettem volna...


"Értsd meg már.Minden üzenetnél azt remélem bárcsak te lennél..."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése