Álmodom...




Szobámba ülve várok hogy valaki észrevegyen
Nem kérek mást minthogy fontos lehessek
Ekkor megpillantottam őt aki messze volt
Hozzám valahogy mégis közel
Annyit mondtam neki hogy:örülök hogy velem vagy
De ő észre sem vett
Csak valamit figyelt,mintha egy előadást nézne
Közelebb akartam lépni hozzá de nem tudtam
Kiabáltam de ő megse hallotta
...egyszer csak feltámadt a szél,zuhogott az eső
egy helyen találtam magam ahol még sosem jártam
az óceán előtt álltam egymagam,
zokogtam félelmemben...
Ő is ott volt de szintén megse szolalt
Ekkor egy gondolat futott át rajtam,
Talán boldogságomat abban találnám,
ha belevetném magam az oceánba...
De hirtelen eltűnt minden
ő mosolygott és elsétált...

Nem telt el sok idő
egy tisztáson ültem,ilyedten hol vagyok!?!
Mikor megint megláttam őt,aki biztonságot sugározott felém
Hirtelen mindent elfelejtettem ami eddig nyugtalanított...
Fénylett mint a nap,arca gondtalan volt
Majd rámnézett és én a kezemet nyújtottam felé,
de ő nem kért belőlem.
Üvöltöttem a fájdalomtól hogy nem érdeklem
és futottam...olyan gyorsan ahogycsak bírtam
Távolrol megláttam egy szakadékot és rájöttem
nincs értelme az életemnek
ígyhát elhatároztam hogy leugrok és vége mindennek.
Ugrottam volna amikor ő ott termett és megfogta a kezem
hogy visszarántson.

Ezután a szobámban találtam magam
Arcom ázott a könnyeimtől
Ő is ottvolt és egy mozdulattal letörölte a könnyeimet
és csak annyit mondott:én az őrangyalod vagyok
ekkor megláttam azt az embert aki az életemnél is
fontosabb volt,oda lépett hozzám,felém nyujtotta a kezét,
de egyre halványabban láttam, míg elnem tűnt teljesen
és én zokogva ordítottam hogy mindennél fontosabb vagy nekem
de eltűnt...pár percbe sem telt amíg rájöttem,
hogy álmodtam mindezt.