Fél éve volt...véletlenül találkoztunk
de már akkor is éreztem hogy ez nem
csak ennyi lesz ha rajtam mulik.
De nem tudtam vele komunikálni..
így hagytam a dolgot.
Amíg eljött a nyár és rájöttem hogy
lehet még esélyem talán.
Nekem viszont alkalmam nem nyílt rá...
Ezért segítettek,és amikor megláttam
inkább hátatfordítottam mert éreztem
nem vagyok elég jo neki.
Eltelt a nyár...elfogadtam hogy nem lesz
semmi ugy ahogy én azt terveztem.
Pár honap és rájöttem nekem ez nem meg így.
Aztán teltek a napok és kihagytam a lehetőséget
Amit akkor bántam de mamár nem.
De muszályvolt elhatároznom.

Amikor először beszéltünk azt éreztem végre élek
Még talán van remény...
A helyzet néha meghatározhatja a véleményt.
Bár én nem foglalkoztam annyira vele mint legelőször
Aztán észrevettem hogy nem igazán kölcsönös
néhány dolog...
A társaság viszont összehozza az embereket,
akár akarjuk akár nem...
Az a nap feledhetetlen.
Velem foglalkozott,velem volt.
Mi más kellett volna még?
Ugy néztem pár eseményt,mintha valami hatalmas dolog
lett volna...közbe csak nekem jelentett sokat.
Végre eljött az én időm ugy éreztem ez az én estém
Amikor minden ugy alakul ahogy én terveztem...
Persze csak egy vágy marad csupán
Hisz amikor megjelent egy harmadik
véget ért minden.
Nem érdekeltem már őt.
Amint kimentem,hallottam,bár ő nem látott engem
Csak én hallottam minden eggyes szavát
Amint rolam beszél...vagyis hittem hogy rolam egy percig.
Aztán mindent megértettem!
Abban a pillanatban csak néztem...szo nem jött ki a számon
Vártam hogy valaki azt mondja nekem:ne hidd el amit most
mondott,nem ígyvan csak hazudott..csak átvert.
De ez nem így volt
Ez valóság nem egy álom.
Innentől kezdve nem éreztem semmit
Csak a magány illatát magamon...

Eljött a reggel,a harmadik már elment
És ujra mindenki az volt aki eddigis
Nem voltam se különleges számára
Se fontos,csak egy átlagos ember.
Még elköszönni sem tudtam tőle
elindultam...nem tudtam mi várhat rám
reméltem jobb lesz

Hetek teltek el és nem láttam
Nem hallottam rola.
Vártam...nem tudtam mire igazábol
Talán arra hogy a szerencse végre rám talál
És boldog lehetek.

Hideg napra ébredtem
Azt hittem megint egy újabb nap
Mint hetek ota.
Elindultam, a hó szálingózott
Az emberek mind tették a mindennapi tennivalójukat
Amikor szétnéztem és talán abban reménykedtem
Meglátom majd valahol
De hiába,őt sehol sem láttam
Amikor már teljesen ugygondoltam hogy inkább csak
Ülök és hallgatok csendben nem foglalkozok azzal
Kik boldogok körülöttem,megpillantottam!
Hirtelen a boldogság fogott el és legszivesebben

Azt ordítottam volna hogy:Nézd itt vagyok!
Elhatároztam elindulok felé,a hozzá vezető út
Látszolag nem tűnt hosszúnak pár perc,
De nekem óráknak tűnt míg odaértem.
Azt hiszem hogy a lelkesedésem csak nekem volt ekkora,
Próbáltam leplezni de egyszerűen nem tudtam.
Csak mosolyogtam rá
Pillanatok után vettem észre hogy ő nem is hozzám beszél,
Ő valaki mással tette azt,amit én akartam vele...
Éreztem hogy boldog vagyok amiért láthatom
És nem voltam telhetetlen...

Teltek a napok amíg elnem jött az én estém
Az a nap megint olyan feledhetetlennek indult
Sokan voltunk azt tudom...
Már messziről kiszúrtam őt
Amikor ő is észrevett rám mosolygott és nekem beszélt.
Együtt voltunk aznap
Majd megint minden elrontott valami...ami nem oda illett
De ellene nem tehettem semmit.

Újabb nap,újabb kérdések...
Miért pont velem történik ez?
Miért kell ennyire megbonyolítani?
Hogy miért?azt én nem tudom...
Azon a napon nem egyedül indultam
El a délutánnak,ismét hideg volt és sötét
Eszméletlen jokedvemet nem sok minden ronthatta el
Semmit nem tudtam
De egy dologban biztos voltam:ez az én napom
Ha vele voltam olyan gyorsan szaladt az idő
Észresevettem hogy már lassan későre jár
De nem számított,nem érdekelt a jövő
Csak a jelennek éltem,és nem akartam hogy vége legyen.
Viszont ez nem egy happyend történet,mindennek vége szakad egyszer
És ez most meg történt
Egyedül mentem,mindenfele emberek gondterhelt arcát láttam
Ekkor magamra gondolva csak a jo jutott eszembe
Sosem lehetünk telhetetlenek,érjük be azzal amit kaptunk.

Életem legszebb napja
Így gondolok vissza rá...
Amikor nem volt harmadik személy
Nem volt olyan aki zavarhatott volna
Ez a nap volt az amikor nem ért fájdalom
Amikor minden szép volt
És én azzal a tudattal jöttem el
Hogy talán mégis csak tévedtem...
Talán mégis csak érdeklem.
És fontos lehetek számára

De nem... ez nem így van.
Rákellett jönnöm hogy ez felesleges ábrándozás
Hisz őt határozottan nem érdeklem
Mások szerint csak az időmet vesztegetem
De nem...egy percet sem bántam meg amit vele tölthettem
A mosolyom mögött kínzó fájdalom ül
Ne higyje senkisem hogy nekem annyira könnyű....