2010. január 28., csütörtök

Vele...

Ha vele vagyok azt érzem bolog vagyok.
Nem foglalkozok semmi mással
Csak vele...
Ha csak pár percre nem látom
Eszméletlenül hiányzik
Még elmondani sem tudom mennyire.
Soha nem volt még ilyen
Évek ota vártam rá
Még egyszercsak felbukkant és minden megváltozott.
Ha nincs velem üresek a napjaim...
Csak ülök és azon tűnődöm micsinálhat épp
Ő gondol-e rám...
Lassan telnek a napok,mintha egy örökké valosság lenne ez az egész
Még végre megint láthatom
De ekkor valahol mégis örömöt lelek hisz:

"A fájdalom emlékeztet rá hogy létezik"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése