Nincs...

Kezdek bomlani...
Lassan széthullik minden,
És én csak nézek.
Tennem kellene valamit de nem tudok...
Mikor jön már valaki aki azt mondja:
"Tessék itt ez a boriték,benne a boldogságod amire régóta vágysz,
most a tied és nem enged el sohatöbbé"?
Látlak...boldog vagy és én szenvedek.
A könnyeim hullanak a földre és én mégcsak szolni sem bírok
Elakarom mondani mennyire fáj,de nem tehetem.
A szemembe nézve láthatod a keserűséget.
De nem veszed észre.
Pedig neked tudnod kell hogy a tudat hogy létezel az,
mely éltet,
Kezd múlni...
Lassan azt érzem hogy semmi sem történt meg abbol amit átéltem.
Ez megilyeszt...
A hiányod elviselhetetlenné válik
Ugyérzem olyan szobába akarok bejutni ahol az ajto régen zárva.
És mindenki az ablakbol figyel...csak a nevetésüket hallom
A reménytelenség melyet kiálltanak felém
De küzdök hogy bejussak.
Nem megy...csak a szívem esik darabokra hisz látom hogy ő is ott áll velük
Nem szol csak rám pillant és elfordul...
Azt hiszem a fájdalom megőrít.
Minden másodperccel egyre rosszabb
De "Kérlek ne keress csak ha ugy érzed szeretsz"...