Vége!?!

Nem szol...
Hozzám nem igazán.
És nem tudom mi tévő is lehetnék.
Elkerüljük egymást...csak a tekintetünk találkozik,
De ez...még ez sem tart sokáig.
Mindenki hozzám beszél,ő inkább elvonul előlem.
Nem értem...
Csak annyit kérek hogy ne hazudj nekem.
Épp ezt teszed és ez engem tönkretesz...
Nem kötelességed hogy megvédj a fájdalomtol
Attol már nem tudsz...

Azt mondtad hogy nincs jelentősége.
Annak amit nálad láttam.
De tudom mostmár hogy igaz volt minden.
Szintén eszembejut az ami oly fájdalmas volt
Az a nap amikor a harmadik szinténközbeszolt...
Megint kezdődik minden előröl.
Egyedül érzem magam nem látok körülöttem senkit aki megértené
Azt kivánom bárcsak láthatatlan lehetnék...
Hisz minden könyebb lenne így.



Ugylátom nem tudsz felejteni...
És ezért nem hibáztathatlak
De én nem tudom elviselni hogyha mással kell lássalak
Mond meg ha nem kellek...mond h másra vágysz.
Csak ne hazudj mert az mégjobban fáj.
Még az igazsgnál is talán...